Már több, mint négy éve, hogy csatlakoztam az Országos Jóságos Mentőszolgálat kötelékéhet, mint gépjárművezető. Hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy egy blog formájában szeretném bemutatni, hogyan is telnek itt a mindennapok. De tisztázzunk valamit! Bármilyen történet negatívan mutatja be akár az Országos Jóságost, akár a kollégáimat, jómagam vagy a betegeket, ez nem a lejáratás(uk)ról szól. A célom az, hogy bemutassam reálisan, milyen valójában Magyarországon a mentősök élete nap, mint nap. Az itt tapasztaltak vettek rá arra, hogy úgy döntöttem rendszeresen fogok megosztani veletek sztorikat, hogy kicsit belássatok a kulisszák mögé. Sajnos több a negatív tapasztalat, mint a pozitív, de szerintem ez a legtöbb munkahelyen így van. A környezet és a vele járó megterhelés nem egyforma. Az itt leírt történetek nagyjából kronológiai sorrendben kerülnek megjelenésre és a lehető legtöbbet próbálok majd visszaadni a miliőből, amit tapasztalunk a kollégákkal. Éppen ezért előre elnézést kell kérnem az esetleges vulgáris szavak használatáért, a hétköznapi emberek szemében morbidnak tűnő dolgokért, megnyilvánulásokért. A betegek neveit minden esetben meg fogom változtatni, mert van ez a frankó GDPR, meg egyéb beteg jogok is. A koruk és nemük változtatás nélkül fog szerepelni. 

Először saját szórakozásból kezdtem el jegyzetelni ezeket a történeteket, mert én sem hittem el, hogy ez valójában igaz. Most már van időm kidolgozni a jegyzeteket, így egyre inkább fejezetek vagy kisebb történetek gyűjteményévé kezd összeállni, amelyek bemutatják az Országos Jóságos Mentőszolgálat működést. Nem célom sem a cég, sem a kollégáim negatív bemutatása, inkább egy képet szeretnék alkotni az olvasó szemében arról, hogy miről is szól ez az egész. Majd az olvasó eldönti, hogy mivé formálódik a fejében: igaz, vagy kitalált történetként tekint-e azokra az esetekre, amikkel nap, mint nap találkozunk.

A leírtakhoz minden jogot fenntartok.

Jó szórakozást!