2018. szeptember 17. 15:30 - NagyCsaba

Az első halottam

Egy kórházba nem úgy mész be, hogy nálad vam minden felszerelés az akkut életveszély elhárításához. Végülis ez egy kórház, itt van minden: defibrilátor, egyéb szükséges eszközök (felesleges felsorolnom mindet), orvos, nővér. Látott már valaki mentőst felszereléssel  befelé rohanni egy kórházba beteg nélkül? Én még beteggel sem igazán láttam a rohanást.

Megkaptuk a feladatot, hogy ezt a nénit éjjel 1kor vigyük át az egyik kórház belgyógyászatáról egy másik kórház sürgősségi osztályára. Szegénynek bél elzáródása volt. Már több, mint egy hete. 4 napig otthon várta a csodát kakilás nélkül, majd még 5 napig a belgyógyászaton az orvosokkal és a nővérekkel közösen várták a szart, mint a messiást. Hát nem jöt. Az egyik biztos nem, ezt garantálom. Sőt, már annyira vad volt a helyzet, hogy a néni szarszagút böfögött. Kellemes volt. Gondolom, ez már komoly gyanakvásra adott okot az orvosnak is, de azért nyugtatgatta a nénit, hogy nincs nagy baj, de sajnos nem várhatnak tovább a műtéttel. Ezt este 6-kor még biztos nem tudták, éjjel 1-ig kellett várni vele, de legalább a korrekt betegtájékoztatás megtörtént. Gondolom alá is irattatak vele valami hasonló szöveggel ellátott papírt, mint ami a zárójelentések legalján szerepel: szóban minden tájékoztatást megkaptam... beteg aláírása. Ez ám a visszakövethető, korrekt eljárás. Megreklamálhatatlan, hiszen ha az ember nem írja alá, akkor zárójelentést sem kap, legalábbis ezzel fenyegetik meg az adminisztrátorok.

Áttettük az ágyunkra és elindultunk a folyosón. Miközben elértünk a lifthez, szegény hölgy folyamatosan böfögött, meg fájlalta a hasát. Persze, ilyenkor jön lassan a lift. Beszálltunk. Kollégám megnyomta a “F” gombot, majd az ajtó szép lassan bezárult. Kicsit talán túl lassan is. Hosszú másodpercek teltek el, mire a lift elindult lefelé. Aztán hirtelen megállt. Az első és a második emelett között. Az ajtó nem nyílt ki. Megnyomtuk a stop gombot, majd újra a földszintet. Semmi. Ezt megismételtük, lejjebb mentünk 5 centit, majd újra megállt a lift. De ez inkább egy rándulásként volt érezhető. Próbálkoztunk a csengővel, a különböző emeletek indító gombjaival, de nem történt semmi. Nyomtuk a vészcsengőt remélve, hogy hajnali 1-kor azért van rá esély, hogy meghallja valaki a kórházi csendben. Nekiálltunk szétfeszíteni az ajtót, közben a betegünk köhögni kezdett az ágyon. Eleinte nem tulajdonitottunk ennek jelentőséget, hiszen bárki köhöghet. Viszont abban a pillanatban, hogy ez öklendezésbe ment át, azonnal a beteghez léptünk és oldalára fordítottuk, hogy nehogy letüdőzze a hányadékát. A büfi illatából sejthető volt, hogy a hányadék sem lesz más, mint bélsár. Zsííííír. Épp ez volt minden vágyam, hogy valaki lehányjon a saját szarával. Szerencsére sikerült odébb ugranom. Szóval ömlött a szar elég szokatlan helyen. Kezdtem már azt hinni, hogy a lift a rángással meggyógyította a nőt (mit nekünk modern orvostudomány), amikor az öklendezés egyre gyengébb lett, majd egy mély levegőt vett… és ezzel el is dőlt… letüdőzte… bassza meg, csak sikerült neki… aztán újabb öklendezés, köhögés és másodszor is letüdőzött egy újabb adagot. Már csak ez hiányzott. Most mi a faszom lesz? Félre tettük természetes undorunkat és az oktatáson tanultak alapján kezdük el az eljárást. Hát ütések, Heimlich-fogás, de a légút nem lett szabad… a néni szerencsétlen, belefulladt a saját, gyomrában felgyülemlett... kakijába...

40 perc múlva érkezett a felmentésünkre a lift szerelő, hogy kinyissa a külső ajtót. Elég szar volt eddig is a helyzet, de csak ezután szóltak orvosnak, aki abbahagyathatta velünk a szar maszatolását.

Címkék: szar első halott
2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szaguldomuszak.blog.hu/api/trackback/id/tr3214229381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wrstjnethn 2018.09.17. 18:26:37

"Szep" történet. Nem kevés kérdést vet fel, de gondolom minden szépen le van papírozva, csak az számít. Sebaj, ha az egyre jobban teljesítő birkáknak megfelel ez a bánásmód, ám legyen.

LuxiMFP 2018.09.21. 17:46:03

Szegény néni, nem hangzott el tőle "lécci, lőjetek le" kérés? :(