2018. szeptember 13. 09:30 - NagyCsaba

Tegnapi gázolás

Ennek a fejezetnek az is lehetne a címe, hogy mit ne csinálj, ha kezedben a döntés. A döntés, ami emberi életeket változtathat meg és ha erre nem vagy felkészülve akkor lehet, hogy nem jó helyen jársz, mert az iskola erre nem fog felkészíteni. Te vagy az egység vezetője, neked kell a lehetséges kockázatokkal számolnod még akkor is, ha a következő eseménysor egy előre nem látott problémát mutat be.

Tegnap eset kocsin dolgoztam. Ezt jobban szeretem, mert ilyenkor mégiscsak komolyabb esetekhez küldenek minket, nem csak a 3 hónapja kezdődött hátfájáshoz. Meg szerencsére a kórházból kórházba szállítás is ritkább. Az irányítás feleslegesen nem pazarolja a nálunk lévő tudást csip-csup dolgokra.

A Jahn Ferenc kórházban végeztünk, amikor egy gázoláshoz riasztottak minket. Egy hetven év körüli férfit gázolt el egy személyautó. Mire kiértünk, egy kisebb egység, akik véletlenül futottak bele a balesetbe, már elkezdték az ellátást. Nagyon ügyesen dolgoztak, de a beteg még mindig eszméletlen volt. Elég nagy ütést kaphatott a feje, a fülén is szivárgott a vér. Combcsont törése is volt, a bokája is kicsavarodott, és később kiderült, a mellkasát is durván megüthette, több bordája is eltört. A ruhája több helyen is elszakadt és ahol kilátszott a bőre, ott alvadt vagy alvadó vér tapadt rá. Már kapta az oxigént, mikor megérkeztünk, a húzósín is gyorsan felkerült, amivel a combcsont elmozdulását lehet megfékezni, majd a laptát hordágy egyik felét és az úgy nevezett bubi fóliát tettük a beteg alá. Ezután megemeltük kicsit az ellentétes oldalán, alá került a lapát hordágy másik fele, csatt-csatt és már össze is illeszkedett a lapáthordágy két fele. Övek becsatolva, headblock rögzítve, így már stabilan mozgatható volt a páciens, a teste teljesen fix állpotban volt rögzítve. Az autóban végzett gyors vizsgálatok alatt kiderült, hogy a mellkas sérülés PTX-et okozott, azaz légmelle alakult ki a betegnek. Ezt a mentőtisztünk nagyon hamar észrevette, mégis hezitálás látszott rajta. Bár még nem dolgoztunk sokszor együtt, de észre vettem némi kapkodást és bizonytalanságot rajta. Az ápoló megerősítette a diagnózisban, így felvágta a beteg mellkasát bal oldalon két bordaív között és egy branüllel biztosította a levegő kiáramlását a mellűrből. A beteg légzése javult, a mellkas féloldalas emelkedése megszűnt a beavatkozás eredményeképpen, de állapota még mindig válságos volt. A füléből és orrából folyt a vér, ami az oxigénmaszkos lélegeztetést nehezítette, folyamatosan le kellett szívni a vért, nehogy azt lélegezze be. Közben a másik kocsi ápolója vénát biztosított a betegnek, és én összeraktam az infúziót. Nem volt nagy hely a kocsiban, hiszen négyen álltunk a beteg körül. Folyamatosan útban voltunk egymásnak. Jeleztem a mentőtisztnek, hogy a legközelebbi traumatológiától öt percre vagyunk, de ha nagyon kell sietni, három és fél perc alatt is megoldható.

A beteg állapota tovább romlott. A vérnyomása esett, a légzése a beavatkozás ellenére koránt sem volt normális és a pulzusa is nagyon alacsony volt: 40-45 között ingadozott neki. A tiszt még mindig hezitált, hogy mi legyen a következő lépés. Már az ápolók is próbálták meggyőzni, hogy értesítse a kórházat telefonon vagy tetra rádión és induljunk el, hiszen tényleg nincs messze, de nem hallgatott ránk. Végülis az ő faszával van verve a csalán, ha valami rosszul sül el az út közben, ezért úgy döntött, hogy megintubálja a beteget. Biztos, protokoll által indokolt helyzet volt, de a beteg érdekeit ez a döntés nem tartotta szem előtt. Felhívta a konzulenst, akinek referálta a beteg paramétereit és a beleegyezést meg is kapta. A vér azonban egyre jobban szivárgott a koponyából, a beteg vérnyomása már inkább 90 volt, mint 100 és még csak most kezdett el „teríteni” az ápoló. Csekk lista olvasás, gyógyszerelés és elkezdődik a művelet. Kilencedik perc. Eddig nem szaroztunk sokat, de itt lelassult a folyamat. A sok vér miatt nagyon nehezen látta a mentőtiszt a légutat. Elsőre nem sikerült. Újabb leszívás, újabb nekifutás. Most már eljutott a hangszálakig, de a hangrést megint nem látta a sok vértől. Tizenegyedik perc, újabb leszívás. A hangszálaknál most is elakadt.

  - Meg fogom sérteni a hangszálait – mondta elkeseredetten. – Máshogy nem tudom ledugni a csövet neki, az biztos…

A tizenkilencedik percben sikerült elindulni a beteggel a kórházba. A hangszálak megmaradtak, de elég sok időt veszítettünk az érdekükben.

Ilyenkor nagy nyomás nehezedik az emberre. Gyorsan kell helyes döntést hozni. Nem gondolom, hogy abban a helyzetben sokan jobb döntést hoztak volna. Azon kevesek, akik már rég óta dolgoznak a cégnél viszont lehet. Szerintem a hiba nem az intubálás megkezdése, hanem a hangszálak érdekében történt idővezsteség volt. Nem vagyok mentőtiszt, ezért nem tudom mi ilyenkor a helyes döntés, de szerintem a hangszálak sérülése kisebb szövődmény, mint a több ideig tartó oxigénhiány az agynak. Azt nem tanítják sehol, hogy a túlzott empátia is lehet veszélyes. Szerintem ilyen helyzetben a beteg, egy feladat. Semmi több nem szabad, hogy legyen.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szaguldomuszak.blog.hu/api/trackback/id/tr3014231349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wrstjnethn 2018.09.13. 14:17:53

Helyszín, részletes esetleírás, szereplők: az ilyen írások alapján nagyon gyorsan ki fog derülni, ki írogatja ezeket, főleg, ha a szerepek sincsenek felcserélve.

NagyCsaba 2018.09.13. 16:21:15

@wrstjnethn: lehet. De néha az az érzésem, hogy már nem is nagyon érdekel. Ma is olvasok egy cikket, amiben nyilatkozik valaki a cég részéről a sajtónak és tudjuk, hiszen itt dolgozunk tőlük 5 méterre, hogy az elhangzott állítások messze nem tükrözik a valóságos helyzetet. Szerintem ilyen esetkeben nem azzal kellene foglalkozni, aki igazat ír, hanem azzal, aki valótlant állít. Azzal, hogy tényszerűen bemutatom a valóságot, próbálok hiteles maradni.

wrstjnethn 2018.09.13. 16:28:54

@NagyCsaba: igen, csak sajnos könnyebb es egyszerűbb a firkászt elhallgattatni, mint a nyilatkozó fejest, pláne a problémát megoldani. Dehát ez egy birka ország, mindenkinek fontosabb a biztos száraz kenyér, mint a bizonytalan lakoma.

Szádbafingok 2018.09.14. 08:00:14

Off: Tudom, hogy nem ez a lényeg, de a harmadik bekezdésben "bordája".
A mostani protokollt nem ismerem, de régen, ha egy polytraumatizált, eszméletlen beteget intubálás nélkül vittél be, akkor egyrészt lebasztak esetleg feljelentettek, másrészt az egység és a bajtársak szemében is szakmai hullává váltál. Nem volt ritka, hogy ilyenkor a rutintalan vagy esetleg kivénhedt és ezért már ügyetlenebb tiszt vagy orvos helyett az egység egy másik tagja intubált. Igen, időnként a gépész. A fenti esetben szerintem jól döntött a mentőtiszt.

NagyCsaba 2018.09.14. 17:44:34

@Szádbafingok: köszönöm, a harmadik bekezdést javítottam.
Nem vagyok mentőtiszt, neki kell ismernie a protokollt. De számomra az elfogadhatatlan, hogy a példád alapján is a gépész intubál. A mentőtiszt meg vezet? Gondolom nem. A hiba szerintem ott volt, amikor a kisebb problémát a nagyobb elé helyezte, szerintem. Persze mindenki máshogy látja az ilyen eseteket. Én sem biztos, hogy jól döntenék, de ezért nem is akarom az ilyen döntéseket meghozni. Az én döntésem az, hogy az egységet és a beteget biztonságban és a lehető legrövidebb idő alatt elvigyem "A" pontból "B" pontba, miközben a gyorsaságot nem helyezem a biztonság elé. Nem itélem el a rossz döntésért, mert ember. A végén le is írtam, hogy én az oktatásban keresem a hibát. Az oktatás nem készít fel nagyon sok dologra, pedig kéne. Az ilyen döntésekre, a stressz kizárására.

Neso05 2018.09.14. 20:59:35

A PHTLS alapján megy végig az ember a beteg vizsgálat során, és azonnal megoldja a fellépő kritikus tüneteket. A:szabad légutak B:légzés, C:keringés, D:neurológia. Egy traumatizalt beteget, GCS<9 intubalni kell, mégpedig sürgősen, a helyszínen. Fejtrauma esetén egy mély trapanal narkozis is indokolt. A légmell ellátása a 2. ponthoz tartozik, de érdemes intubálás előtt. Szóval a hiba max. a bizonytalanságban, és az emiatt időveszteségben volt, nem az intubáció tényében.