2018. július 03. 09:11 - NagyCsaba

Szolnoki baleset

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön az idő, hogy erről fogok írni. Sajnos múlt hét szerdán, a késő délutáni órákban balesetet szenvedett az egyik mentőegység. Egy megkülönböztető jelzéssel beteget szállító eset kocsi frontálisan ütközött egy menetrend szerint közlekedő busszal. A balesetben a mentősofőr és a beteg életét vesztette L A mentőápolót és a mentőtisztet helikopterrel szállították kórházba, állapotuk kritikus.

Mit is lehet ilyenkor mondani? Mindenkit megrázott az eset, hiszen egy bajtárs halála mindig sokkoló. A képeket látván nagyon nagy erejű volt az ütközés. De vajon miért történhetett ilyen tragédia?

Ez a baleset is megkülönböztető jelzés használata közben történt, ahogy a legtöbb mentőt érintő baleset. Siettek. Egy 70-es szakaszon 120 km/h-val haladtak, a város egy külterületi útján. Egy esős délutánon, a nyomvályús úton megállt a víz, egy enyhe balkanyarban a szolnoki Debreceni úton egy vízátfolyáson megúszott az autó, megfarolt és keresztbe neki csapódott egy menetrendszerinti busznak az oldalával. Az ütközés erejét az bizonyítja igazán, hogy a két járművet csak úgy tudták elválasztani egymástól, hogy a buszt egy vontató trélerrel húzták az egyik irányba, a mentőt meg egy tűzoltóautó húzta a másikba. Az ütközés pillanatában a busz nem ment gyorsan, nagyjából 30-40 km/h sebességgel haladt, a mentő azonban a csúszás miatt csak 105 km/h sebességre lassult. A sofőr nem volt bekötve, kirepült az anyósülés ablakán és a busz eleje és a mentő oldala közé préselődött. Akkora erővel nyomta össze a két jármű, hogy a jobb oldali első ajtónál sziluettje a mentőautó oldalában látszott. Felelőtlenül a teste mögött kötötte be az övet, ezzel kiiktatva a jármű figyelmeztető jelzését. Ha ezt nem teszi meg, még ma is élne sőt, talán a legvédettebb hely a balesetben az övé volt. Amikor a két jármű elvált egymástól, akkor jelent csak meg a gépkocsivezető teste.

A mentőápoló a betegtérben tartózkodott, a menetiránynak háttal ült, bekötve, a jobb oldali oldalajtó mellett. Ide csapódott be a busz, az ápoló majdnem minden csontját összetörve. A tűzoltók eszméletlenül találták a székben, ő be volt kötve a baleset idején. A fején olyan sérüléseket szenvedett, hogy a Honvéd kórházban komoly teamnek kellett konzultálnia, hogy milyen műtétekre lesz szükség és milyen sorrendben végezzék azokat..

A mentőtiszt nagyon szerencsésen élte túl a balesetet, mert a mentőben azon az oldalon ült, amelyikkel a buszba csapódtak, de a busz eleje 20-30 centivel elkerülte őt. Ennyin múlt az élete, így is komoly sérüléseket szenvedett, amikor a mentő falának csapódott a teste. Őt a tűzoltók nagyjából 50 perc alatt tudták csak kivágni, ezalatt végig eszméleténél volt. Ezután altatták be a helyszínre érkezett orvosok.

A hordágy kiszakad a helyéről, a beteg a lendülettől a hátsó ajtó ablakán repült ki a mentőből. Az, hogy az ággyal mi történt, mindenki előtt titok. Ezeket a Mercedes Sprintereket mentővé átalakító cég lefoglalta azt „vizsgálat céljából”. Nagyon kíváncsi leszek, hogy a rendőrség, a műszaki szakértők és az igazságügyi szakértők mit fognak ebből kihozni.

A buszban bár sokkal kisebb a gyűrődési zóna, de mivel a teljes ütközési energiát az alváz nyelte el, így a kormányig már el sem ért a mentő, így a buszsofőr sérülések nélkül megúszta a balesetet. Sokáig sokkos állapotban ült a volánnál, mire felfogta mi történt. Az utasok csak könnyebb sérüléseket szenvedtek.

De miért siettek ennyire? A beteg állapota miatt? Vagy más oka volt?

Az abszolút gyorshajtás a megkülönböztető jelzést használó járművek részére megengedett. A relatív gyorshajtás viszont már sokkal veszélyesebb, hiszen azt az útviszonyok, látási viszonyok és a forgalom határozza meg. Sokszor ezt is vizsgálják egy közúti balesetnél, bár kifejezetten nem büntetnek érte. Itt büntetett a sors, a halál.

Nemrég olvastam egy körlevelet, amiben a vezetőség a sofőröket külön megkéri arra, hogy tartózkodjanak a túlzott gyorshajtástól, de szerintem nem ez a megoldás. Egy jó sofőrnek fel kell tudnia mérnie, hogy hol a határ, hol húzódik meg az ő és az autó képességei és hol van az a pont, amelynél nagyobb kockázat már nem hoz akkora időnyereséget. Ez a határvonal az útviszonyok, a látási viszonyok és a forgalom függvényében folyamatosan változik és ezt a határt el sem lenne szabad érni. A beteg, az beteg. Sokszor egy magatehetetlen test az autóban. Ha újra baleset éri, az csak ront az állapotán, illetve ha az egység nem ér be vele a kórházba és (ha csak kisebb koccanás miatt is, de) át kell adni egy másik egységnek, akkor az időnyereség már komoly veszteségbe fordul át.

Hogy ezt tudjuk kezelni, nagyon nagy mértékű koncentrációra van szükség a teljes műszak alatt. Ugyan úgy a műszak elején és a 12. óra végén is. Ennyi idő alatt vidéki állomások átlagosan több száz kilométert mennek országúton, de a fővárosi egységek is átlag 120-130 kilométert futnak a városban. Ma éjszaka egy olyan autót vezettem, ami 4 éves és 370 ezer kilométer van benne. Ez a 370 ezer leginkább városban lett bele téve, nagyon elenyésző a fővároson kívül megtett táv, Pest megye határát szinte nem is lépjük át. Budapesten inkább a betegek száma a sok. 12 óra alatt átlagosan 8-10 az ellátott betegek száma, vidéken ez inkább 3-5 egy egységre vetítve.

Ilyen megterhelés mellett egy kicsit kisebb fokú koncentrálás, ami a műszak végi fáradtság eredménye is lehet, a nagy esőben egy apró megcsúszás is ilyen nagy bajt tud okozni. Ezek a tényezők bárkinél előfordulhatnak, aki közúton halad. Nem kell hozzá mentőt, buszt, kamiont vagy teherautót vezetni, elég egy személyautó volánja mögé beülni és bármikor bele szaladhatunk egy veszélyes helyzetbe. Ráadásul a 4-es út a felújítások miatt, annak elkerülő részei pedig a megnövekedett forgalom miatt különösen veszélyessé váltak.

Mi lehetett még a sietség mögött? Törökszentmiklóson volt az egység állomása. Még a szolnoki kórház felé tartottak, délután 6 órakor. Váltásidő, 7-kor vége a műszaknak. Ilyenkor sokak fejében az a gondolat jár, hogy fél 7-re vissza kellene érni az állomásra, hiszen fél 7 és 7 között szokott a váltás megtörténni. Számomra érthetetlen okból senki nem szeret túlórázni. Inkább 1 perccel a műszak vége előtt érnek be, mint 7 percet túlórába csúszva. Ez valami pszichés dolog lehet, hogy csak azért sem túlórázik az egység, pedig azt jó pótlékkal fizetik ki. Ráadásul, névnapot is szerettek volna ünnepelni.

Sajnálatos módon a balesetben a beteg és a mentőgépkocsi sofőrje is meghalt, illetve az ápoló kritikus és a mentőtiszt súlyos sérüléseket szenvedett.

Azt gondolom, hogy ez intő példa és még óvatosabban, nagyobb körültekintéssel kell vezetni.

Az egészhez hozzá tartozik, hogy jelentős hiányosság van a gépkocsivezetők oktatásában. Több gépjárművezető kollégámmal beszélgettem már erről, hogy ez is probléma. (Egyikőjükkel interjút is fogok készíteni). Már hosszú ideje nincs erre a problémára megoldás. Ha jól emlékszem, én 2015-ben voltam utoljára vezetéstechnikai tréningen, de azóta ez már megszűnt, nem is szerveznek ilyet nálunk. Nem tudom, hogy a mostani helyzetben segítettek volna az ott megtanultak, de hátrányt biztos nem jelentettek volna, így viszont még az esély sincs megadva a gépjárművezetők részére, hogy egy ilyen helyzetet felkészülten fogadjanak. (Erről majd külön poszt lesz).

Az azonban nagyon szimpatikus volt számomra, hogy a főigazgató a helyszínen nyilatkozott és folyamatosan tartja a kapcsolatot az érintettek családjaival.

Részvétem az elhunytak hozzátartozóinak és gyors felépülést kívánok a sérülteknek.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szaguldomuszak.blog.hu/api/trackback/id/tr8414090273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szejo 2018.07.09. 20:37:03

A kollégái szerint nagyon értékes, rátermett, fiatal srác volt a gépész. Amit nem is kétlek.
Csak a családja jövőjére tett nagy ívben azzal, hogy esetszerű közlekedésnél, esőben, a háta mögött kapcsolta be az övet. Feltételezem, hogy nem először. Esélyt sem adva az övéinek, hogy viszontláthassák.
Nekem is vannak ilyen kollégáim. :(

Nyugodtan lehet ezért engem utálni. Mert, bár őt sajnos már visszahozni nem tudom, de a még élőket "felébreszthetem" esetleg.

NagyCsaba 2018.07.09. 20:48:23

@Szejo: sebli nem fog ezéet utálni, nagyon jól teszed, ha szólsz érte. Mögöttem van több 100ezer km személyautóval, c+e kategóriában nyerges vontatmányokkal és még akkor sem merült fel bennem, hogy ne kössem be magam, amikor 4-500 km autópálya szakasz várt rám.

Szejo 2018.07.09. 21:00:57

@NagyCsaba: köszi a megértésed. Valóban építő jellegű a kritikám. De így is lesznek, akik le fognak hurrogni. Mert bizonyos dolgokról "nem illik beszélni" ilyenkor.
Tényleg fáj a gépész kolléga halála. Együtt érzek a családjával. De már sok hasonló esettel találkoztam a közeli ismerőseim között. Nem tudok nem hangot adni az életmentő gondolkodásmódnak!

NagyCsaba 2018.07.09. 21:07:14

@Szejo: szerintem ezt mindenkinek magának kell felfognia, hogy otthon várják és mi a maximum, amit megtehet azért, hogy haza is jusson. Én is sajnálom a történteket, de nincs mentség ekkora felelőtlenségre. Emellett sokan vannak, akik a saját kollégáikat is veszélybe sodorják (az indokoltsága a bejelntések alapján sokszor nem felmérhető). Nem az ilyen felesleges kockázatvállalások mentik meg az igazán betegeket.