2018. június 22. 23:13 - NagyCsaba

Az első nap

Hol is kezdjem… nem azt tekintem az első napnak, amikor jelentkeztem, kitöltöttem a kötelező, ámbár nevetségesen kevés tudást igénylő tesztet arról, hogy mennyire ismerem a várost. Nem is azt, amikor részt vettem az első elméleti oktatási napon – ami szintén mély nyomokat hagyott bennem és ki is fogok rá térni, – inkább azt éreztem az első napnak, amikor először ültem mentőautóban nem betegként, hanem az Országos Jóságos alkalmazottjaként. Ugyan még várt rám egy hónap oktatás, egy vizsga a végén és további 3 hónap próbaidő, de akkoris… az első nap az, amikor beülsz előre a mentőbe.

Negyed hétkor gyülekezünk a beosztásunk szerinti mentőállomáson. Hárman vagyunk, akik együtt járunk az oktatásra, a többiek már mind itt dolgoznak egy ideje. Mivel nem ismerünk senki mást, ezért egy csoportban állva beszélgetünk egymással. A kutya sem jön oda hozzánk köszönni, vagy megkérdezni kik vagyunk, mit csinálunk itt és mi lesz a feladatunk. Talán egy oldalt kopaszra nyírt hajú, kissé köpcös srác nyögte csak oda, hogy szevaztok buzik.

– Ne foglalkozzatok vele, neki mindenki buzi, csak Ő szereti a lányokat – hangzik el a hátunk mögött.

Végre megjelenik a góré. Ő már felismeri, hogy mi vagyunk az új húsok, szóval odajön hozzánk. Bemutatkozik, és elmondja melyik autón fogunk szekundálni. Jaj de jó, azt az információt már ő is elhallgatta előlünk, hogy kikkel leszünk együtt. Mindenki másik csapathoz kerül, ezen nem is lepődtünk meg, hiszen hármunk közül ketten ápolók, én vagyok az egyetlen gépkocsivezető, vagy itteni szóhasználatban: gépész. Ott állok amellett a kocsi mellett, amin majd tanulni fogom, hogyan kell vezetni… jah, igen: kék lámpával. Azért ez nem mindegy. Szóval ott állok, gondoltam így csak kiderül hamar, hogy kik lesznek a mai mentoraim. Az ápoló hamar elő is kerül, elkezdünk beszélgetni. Kiderül, pár hónapja van itt, ő is újnak vallja magát. Remek, remélem a sofőr tapasztaltabb róka. Meg is érkezik hét előtt pár perccel, sűrűn elnézést kéregetés közepette, hogy késett. Itt ugyanis az a szabály, hogy héttől hétig van a munkaidőd fizetve, de legkésőbb fél hétre bent kell lenni, hogy a gépkocsik átadás-átvétele hétig megtörténhessen. A nap végén van még fél óra papírmunkád, de persze ezt már szorgalmi feladatnak is lehet tekinteni, vagy munkaidőn túli munkához köthető tevékenységnek, amiért nem jár fizetés. Vagy nevezd ahogy tetszik, sokan itt felesleges szopásnak hívják, de nem ezzel akartam kezdeni.

– Szia! – köszön a sofőr, ahogy beül mellém a kocsiba. – Első napod?

– Igen – bólintok.

– Akkor jól jegyezd meg: itt első a jatt.

– ??? – nézek rá kérdően.

– …majd megérted nap végére. Jah és természetesen, hogy fél hétkor átvedd az autót.

Ezzel le is zárjuk ezt a mély interjút, és végre elindulunk. Első feladatunk egy betegszállítás lesz. Nagyon izgatottan várom, hiszen elkezdődött, amire gyerek korom óta vágyom. Segíteni másokon, akik nagy bajban vannak, akár emberek életét menteni a saját életem kockáztatásával. Na jó, az is hozzá tartozik, hogy természetemnél fogva nehéz korlátok közé zárni, ebből kifolyólag a szabályok betartása is komoly erőfesztésembe kerül. Itt meg lehet majd tolni, mint süket a csengőt. :) Megérkezünk a címre. Egy idős bácsi, aki nagyon nehezen tud járni, be kell vinni a kórházba, kivizsgálásra. Amit az orvos még akkor írt elő neki, amikor még könnyebben tudott járni, de akkor úgy érezte, hogy nem olyan fontos ezt elintézni, meg minek menjen a kórházba, ha nem muszáj. De most, hogy már nagyon nehezen tud járni, most már a mentőknek be kéne vinnie őt, hogy megcsinálják azt a vizsgálatot. Kicsit furcsán néztem a szitura, de ez van. Ez is egy munka, ez is egy feladat. Gépész kollégámmal és oktatómmal lementünk a kerekes székért, amíg az ápoló fent megvizsgálta a bácsit, hogy minden rendbe van-e vele. Vérnyomás, vércukor, pulzus, a szokásos. Amíg lefelé tartunk, kollégám és mentorom folyamatosan szitkozódik. Csodálkozom is, hiszen már nyolc éve mentős, hozzá szokhatott már a dolgokhoz. Vagy éppen ellenkezőleg, már nagyon tele a töke? Igen, ez a helyes válasz. Nem ezzel a bácsival van gondja, hanem amúgy a betegszállítással, ami nem a mentőszolgálat feladata lenne. Vannak alternatív betegszállító cégek, melyek egy része le is van szerződve az egészségügyi pénztárral, így a szociálisan rászorulók jobb feltételekkel vehetik igénybe. Ingyen. Viszont ők nem ugranak azonnal, így marad az, ami ingyenes és nem kell rá sokat várni: az Országos Jóságos, mindenkin segítő Mentőszolgálat.

Felvittük a széket, bácsit beleültettük és levittük a kocsiba. Szépen beraktuk ketten a 120 kilós bácsikát a székkel együtt, aztán beszállunk.

 – Bácsi rendezve van? Mehetünk? – szól hátra a gépész az ápolónak.

Az igenlő válasz után elindulunk a kórházba. A kórházban átadjuk az orvosoknak, és indulunk tovább. Egy újabb betegszállításos feladatot végrehajtani. Ezek nem sürgős esetek, az irányítás sem azonnali eset feladatnak diktálja a rádióban, hanem két órán belülinek. Ez annyit jelent, hogy a beteg vagy orvos telefonhívásától számítva két órán belül kell a mentőszolgálatnak elvégeznie a feladatot. Persze, ha már mi megkaptuk az irányítástól, akkor minél hamarabb meg kell csinálnunk, ez a két óra csak a kiosztásra vonatkozik. Itt különbözünk a betegszállító cégektől, mert nekik minderre hat órájuk van. És ki akar hat órát várni egy cégre, ha azt két órán belül is megkaphatja? Szóval irány egy újabb kórház, ott átvesszük a beteget, és elvisszük egy másik kórházba, ahol majd el fognak végezni rajta pár vizsgálatot. Ehhez a mentőautónak kell őt szállítania, nyílván kizárt, hogy egy betegszállító céget kérjenek meg rá, az imént említett hat órás idő limitjük miatt. Persze ilyenkor mindenki a beteg érdekeire hivatkozik, de valójában a kórházak minél hamarabb szabadulni akarnak a betegektől. Az a legjobb, ha gyorsan rátukmálhatják valaki másra.

Elvégezve a feladatot az ápoló visszadiktálja azt a rádióban és az irányítás azonnal adja a következőt. Nincs megállás. Amint szabad egy mentő, kapja az újabb feladatot. Ezért a gépész próbálja az ápolót győzködni, hogy hiába adtuk már le a beteget, kummantsunk egy kicsit. Amíg nem szól be a rádión, hogy végeztünk, addig nem kell részt vennünk újabb betegpesztrálásban. De ez most egy komolyabbnak tűnő eset, amit kapunk: egy nemi erőszak, 17 éves kislány, törött bal karral. Húha, ez izginek tűnik. Rendőrök a helyszínen.

Mi is megérkezünk, és ami elsőre felmerülő kérdés, hogy valóban 17 éves-e a kislány. Kinéz vagy harmincnak és emellett max. negyven kiló. De inkább annyi, ahány évesnek tippelnénk elsőre. Jobban megvizsgálva a kezét látszik ennek oka, karja tele van tűszúrásokkal. Herkás. Tuti. Vagy kristályozik, de az inkább a srácokra jellemző. Nem is ez a fontos hanem, hogy ellássuk a törött kezét, és bevigyük kórházba. Először nőgyógyászati klinikára kell vinnünk, hogy a terhessége miatt a babát és a nemi erőszakra utaló sérüléseket megvizsgálják, majd át a balesetire, ahol be fogják gipszelni a kezét. A rendőrök végig kísérnek minket, legalább az egyik rendőrnek folyamatosan a lánnyal kell lennie.

A nőgyógyászati klinikán újabb meglepetést okoz nekünk a lány.

–  Itt sajnos Uraim nem lesz erőszakra utaló jel – keseríti el a nőgyógyász a rendőröket.

–  Hogy-hogy?

–  Úgy, hogy a hölgy TB száma alapján is és saját bevallása alapján is már négyszer szült, és ahogy elnéztem még egy ló sem biztos, hogy tudna erőszakra utaló sérüléseket okozni.

Ez után átvisszük az Országos Baleseti Intézetbe, hogy a kezét is ellássák, ha már a baját sikerült valakinek. Nagyjából egy betegszállítással ér fel ez is. Azon kívül, hogy szóban nyugtatgattuk a lányt, sok érdemi munkánk nem volt.

A nap további részében sem kápráztat el a munka öröme és ez kicsit lehangolt. Nem teljesen erre számítottam. Egy újabb feladat, újabb betegszállítás. Szociális otthonból kórházba, vizsgálatra. Idős hölgy, de ez egy tervezett vizsgálat. Úgy vélem, hogy a néni bármilyen közlekedési eszközzel eljuthatott volna a kórházba a vizsgálatokra, de hozzá inkább mentőt hívnak. Mégiscsak jobb, ha a mentőszolgálat szállítja oda, hiszen olyan könnyen kifárad, és ilyenkor nehezen veszi a levegőt. Nagymamám is ilyen volt. Asztmája is volt, mégsem derogált neki a bkv.

–  Néni rendezve van? Mehetünk? – hangzik a szokásos kérdés, ami ekkor még úgy gondoltam arra vonatkozik, hogy az ápoló rendesen beültette-e a hölgyet a székbe, becsatolta-e.

–  Nem.

– Akkor oxi sem kell neki. – Mármint oxigén. Hiába veszi kicsit nehezen a levegőt. Sőt, mivel csak öt perc az út, egy cigi is belefér, így gépészünk rá is gyújt, útban a kórház felé.

Nagy kérdően nézek rá, de csak ennyit mond.

–  Fiam már mondtam, jegyezd meg jól. Itt minden a jattról szól. Ha a néni nincs rendezve, vagyis nem adott pénzt az ápolónak még indulás előtt, akkor sajnos így jár. Akkor ne számítson semmi különleges bánásmódra. Mi nem taxi vagyunk, hanem mentők. Ez a néni be tudott volna menni busszal is a vizsgálatra főleg úgy, hogy összesen három megállót kellett volna csak utaznia. A busz meg ott áll meg a szocója előtt (szociális otthon) és a kórház előtt teszi le és még ingyen is utazik a  békávén. Viszont most egy mentőautót lefoglal, amit akár sürgős esethez is riaszthatnának. Majd meglátod mennyi ilyen lesz. És még valami. Fejenként ezer alatt olyan, mintha nem is rendezte volna. Próbálkozott ugyan, ez dicséretes, de a suliban is megbuksz egy egész négyes átlaggal. El kell érni az ingerküszöböt. Az pedig fejenként egy ezres. Szekundáns ugyan nem kap a pénzből ezt jobb, ha előre tisztázzuk. Viszont most hárman vagyunk, így a háromezer a minimum. Az alatt még az oxigén is kár belé.

Szóval emberünk korrektül beleszámol engem is a jattba úgy, hogy én nem is részesülhetek belőle. Egy világ omlott össze bennem. Nem csak azért, mert így állnak a betegekhez, hanem azért is, mert ilyen feladatokat sóznak ránk. Hova kerültem? Én nem ezért jöttem ide. Életeket akarok menteni, sürgős eseteket szeretnék megoldani, segíteni másokon. Ha a néninek volt ideje három hónapot várni egy vizsgálatra, akkor tényleg mentővel kell aznap bevinni kórházba, hogy az orvos azt el tudja végezni? Szerintem nem. Javítsatok ki, ha tévedek, de ez a rendszer így nem működik jól.

Ahogy kiszállunk a kocsiból, néni egyből a sofőr kezébe nyomja a pénzt. Ezen nem csak én lepődök meg.

–  Máskor tessék még beszálláskor odaadni a pénzt, akkor kikerülöm a kátyúkat is.

És valóban. Ezek ilyen dolgok. Ha a beteg csak a kocsiból kiszálláskor jattol, akkor nagyot hibázott. Ez egy ilyen világ. Belépnek a mentősök a lakásban, és azonnal fel tudják mérni mire számíthatnak. Elég nagy pontossággal el is tudják találni, hogy kapnak-e borravalót, vagy sem, és sajnos ez alapján állnak hozzá a beteghez is.

A nénike átadása után elindulunk vissza az állomásunkra ebédelni. Azt veszem észre, hogy ennyire még nem siettünk, mint most. Ezek szerint a kaja az szent és sérthetetlen, ráadásul minden nap jár húsz perc kaja szünet.

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szaguldomuszak.blog.hu/api/trackback/id/tr114065863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gergo · http://www.partypeople.hu 2018.06.27. 10:48:01

Nem bántásból, de ha jól értem, minden "rendezett" fuvar után ezer forint zsebpénz üti a személyzet markát?
A tarifák megegyeznek a magán-mentőszolgálatoknál is? (magyarul ott is ezer pénz/főt kell jattolni)
Napi 4-5 rendezett betegszállítással hivatásos állomány is egész szépen tud keresni havi szinten.

NagyCsaba 2018.06.27. 11:21:43

@gergo: Nem. Nincs "előírt jatt". A beteg eldöntheti, hogy a mentősök hozzáállása mennyire volt neki szimpatikus, mennyire voltak segítőkészek, és ezért megpróbálja-e az alacsony fizetésüket kompenzálni.
A magán mentőszolgálatok máshogy működnek, ott vannak fizetős és államilag finanszírozott szolgáltatások.
Van olyan nap, amikor 8 betegből nem ad senki semmit és van olyan nap is, amikor 4 beteg összedob a személyzetnek 5-5 ezer forintot. Ez teljesen változó. Havi szinten ~20-30ezer forintot tesz ki a jatt. Én ezt nem nevezném szép keresetnek.

gergo · http://www.partypeople.hu 2018.06.27. 12:51:52

@NagyCsaba: Most azt írod, hogy a beteg eldöntheti, mennyire volt szimpatikus a személyzet, az alapján ad(hat) jattot utólag, vagy sem.
Ellenben a postodban meg az szerepel, hogy ha előre fizet a delikvens, akkor még a kátyút is kikerüli a pilóta (amúgy a jó édes anyját, hogy direkt kárt tesz a 30 milliós autóban), sőt, kioktatja a nénit, hogy máskor mindenképpen fizessen előre. Még akkor is tegyen így, hogy fizetés ellenére hogyan fognak bánni vele a szállítás közben.

Nem akarom fikázni a mentősöket, de kicsit érdekesen működik a dolog.

A 20-30e forint havi jatt meg kevésnek tűnik annak a fényében, ahogy mint írod: a műszak nagy része betegszállítással megy el (innen jöhet zsebpénz), kisebbik része az érdemi mentési művelet.

gergo · http://www.partypeople.hu 2018.06.27. 12:53:01

Bocs, lemaradt ez: "Még akkor is tegyen így, hogy fizetés ellenére hogyan fognak bánni vele a szállítás közben."

Helyesen:
Még akkor is tegyen így, hogy fizetés ellenére *sem tudhatja*, hogyan fognak bánni vele a szállítás közben.

NagyCsaba 2018.06.27. 13:03:06

@gergo: Az, hogy mi a tapasztalatom mások munkájában, és mi az én hozzáállásom, illetve a szerintem normális értékrend, teljesen eltérő. Én nem foglalkozom a jattal. Ha ad a beteg megköszönöm, ha nem ad, nem fogok útána köpni. A kátyúkat lehetetlen kikerülni, sajnos az utak elég rossz állapotban vannak.

A tapasztalatom az, hogy az ápolók sokkal kedvesebbek már az elején, ha egyből a kezükbe nyomnak akár egy ezrest is. Egy nem igazán túlfizetett területen ez sajnos így van. De hamarosan írok a fizetésről is, hogy eloszlassak némi tévhitet.

Az adott autó még messze volt a 30 millától, régebbi, Ford Transit típus. Erre még nem rakódtak rá olyan költségek, amik a legújabb modellekre már igen. Szándékos károkozást a cég sem tűr el, de az úton a kátyúk sajnos járulékos károk, aki sokat jár Budapesten tudja, hogy lehetetlen teljesen kivédeni mindet.

gergo · http://www.partypeople.hu 2018.06.27. 14:22:14

@NagyCsaba: Idézlek, ha megengeded.

"Ahogy kiszállunk a kocsiból, néni egyből a sofőr kezébe nyomja a pénzt. Ezen nem csak én lepődök meg.

– Máskor tessék még beszálláskor odaadni a pénzt, akkor kikerülöm a kátyúkat is."

Tudom, hogy rengeteg Budapesten a kátyú, de ezekszerint ha akad ezer forintnyi akarat, akkor tudja tekerni azt a kormányt jó irányba is, hogy ki tudja kerülni...

Namindegy. Ezentúl mindig lesz bekészítve 3x1000 forint az autóba, ha balesetet szenvedek, kapjak oxigént. Viszont akkor kellene a tűzoltóknak is pénzt bekészíteni, mert még a végén nem vágnak ki a roncsból se ingyé'... és még sorolhatnám.

NagyCsaba 2018.06.27. 14:49:11

@gergo: köszönöm az általad leírtakat. Remélem a későbbiekben is olvasod, mert hasznos a véleményed. Egyetértek az érzéseiddel, hiszen akkor, ott én is szégyeltem ezt a magatartást. Tudtam, hogy én nem leszek ilyen, és akkor még nem is gondoltam rá, hogy ezt le fogom így írni. De ugyan úgy le fogom azt is írni, amikor én csináltam hülyeséget és azt is, amikor a beteg vagy a hozzátartozó viselkedése volt kritikán aluli. Ettől lesz szerintem ez az egész objektív. Ahogyan a pozitív dolgokat is meg fogom mutatni, de a rendőrökről és a tűzoltókról is lesz pár poszt.
Ahogy ezt a Mi ez? (szaguldomuszak.blog.hu/2018/06/22/mi_ez_17) alatt leírom, nem a lejáratás a célom, hiszen én is itt dolgozom, ide tartozom. Azt szeretném elérni, hogy változzon valami. Változzon a betegek, a hozzátartozók, a mentősök és többi dolgozó hozzáállása. Ezt meg fogod idővel látni, hogy mi legtöbb esetben nem a világot mentjük meg, de ha nagy a baj, akkor odatesszük magunkat azért a kevés fizetésért is.

Chris Rat 2018.07.15. 14:34:13

Szia Csaba!

Azt hiszem, az összes gondolatomat ide fogom leírni a bejegyzéseiddel kapcsolatban.

A tapasztalatom azt mutatja, - közös rendezvénybiztosítások, stb. - hogy a fővárosi kollégákban megvan egyfajta "náci felsőbbrendűség" Szándékosan nem neveztem bajtársaknak őket, mert a hozzáállásuk nem azt mutatta, hogy adott helyzetben ott állnának a hátad mögött. Tisztelet a kivételnek! (bár Ők vannak kevesebben)

Én biztos nem tudnék nálatok dolgozni, mert hamar összevesznék ezekkel a gyökerekkel. Anno egy olyan munkahelyet váltottam le ezért a hivatásért,, ahol közel a dupláját kerestem. Azért léptem be a céghez, hogy segítsek másokon.
Sün vagy sas. Véleményem szerint nem megfélemlíteni kell a betegeket, hanem kedvesen hozzájuk állni. Néhány ápolónál bevezettem azt, hogy ha orvos utalja, akkor is vajákolunk rajta egy kicsit, hogy érezze a törődést a páciens. Az esetek nagy százalékában ezt meghálálják. Mi az első pillanattól úgy állunk hozzá a betegekhez, hogy bízzanak bennünk és megnyugodjanak. Persze vannak itt is "celebek", velük már más a helyzet.
Mikor beléptem a céghez, a garázsmester azt mondta, úgy közlekedj a beteggel, mintha anyádat vinnéd. Nem tudom nálatok hogy volt, de nekem a szekundálás alatt ki kellett próbálnom, hogy milyen hátul fekve. Ford volt és kegyetlen szar...
Megyei állomáson vonulok, az nem fontos, hogy melyiken. Átlagban 10-14 feladatot szoktak ránk húzni.
Per pillanat ennyit szerettem volna hozzáfűzni.

NagyCsaba 2018.07.15. 15:47:42

@Chris Rat: az első mondatodhoz annyit tennék hozzá, hogy 1 hónapja jártunk vidéken, az eset kocsi személyzetéből csak a gépész volt képes köszönni. Szerintem ezt engedjük is el, mert nálam ez alap, ha valahova belépek, köszönök. Náluk ez nem volt az. De nem a vidék kontra Bp dolgot szeretném kiélezni.

A sün vagy sas résznél, ha jobban figyelsz kiderül, hogy mire is akarok rámutatni. Leírtam, hogy én nem a jattért leszek kedves, viszont a kórházban mit tapasztalok. Ez persze intézményenként eltérő, de én úgy vettem észre, hogy a nővéreknél 40 felett már elég általános.

Azt is megjegyezném, hogy ha minden csip-csup dolog miatt kinyitod a táskát, és ehhez szoktatod a beteget, akkor már csak a törődés miatt is ki fog hívni, ami szociális probléma, nem mentési feladat a legtöbb esetben. Én ezt visszásnak találom.

Engem is befektettek még, de nem az első napon. Viszont Budapest útjain lehetetlen zökkenőmentesen vezetni. A Bajcsy kórházba vezető Maglódi út egyenesen isteni élmény még ülve is.

Chris Rat 2018.07.15. 17:09:41

@NagyCsaba: Persze, nem is téged savaztalak, mert felfogtam, hogy ugyan az a hozzáállásod, mint nekem.
Annyi gondolatom volt, hogy a sün vagy sas résznél kimaradt egy fontos dolog és összefolyt az ehhez a bejegyzéshez szánt mondanivalómmal. Annyit szerettem volna, hogy nálunk szerencsére nem ilyenek a sürgin ápolónők. De tapasztaltam pl. a Jánosban hasonlót. Egy kedves, idős nénikénél én biztos nem mondanám, hogy nem adott parát.
A vajákolásról meg csak annyit , hogy nem kell a táskát kinyitni, elég oda az EDAN is, meg némi jó szó. Nyilván ez is eset függő, mert egy 3 hete fáj és hasonlók miatt nem tökölünk sokat. Viszont ha valami friss baja van és a háziorvos, vagy az ügyelet beküldi, akkor ránézünk mi is. Jobban esik nekik is, hogy kicsit foglalkoznak velük és ebből még nem lesz szociális probléma.

NagyCsaba 2018.07.15. 17:21:42

@Chris Rat: persze, igazad van. Sokan (majd erről is írok) 2 dolgot néznek a lakáson: mennyit lehet kapni és mennyit venni. Az utóbbiakkal nem vonulok, az előbbiekkel kénytelen vagyok, de nem szeretek.
A szociális problémát úgy értem, hogy sokszor a magány, egyedüllét kilátástalanságából mi vagyunk az átmeneti kiút. Erre rá tudnak szokni a betegek, legalábbis én már tapasztaltam ezt és jobb lenne, ha erre lenne hivatalos szolgálat.

Chris Rat 2018.07.15. 17:34:59

@NagyCsaba: Voltam másodállásban az orvosi ügyeleten, a magányosság "szerencsére" rájuk hárul. De valóban kellene egy 24 órás szociális segítői hálózat,
Várom a további írásaidat. Addig is minden jót!